Pénisz Franciaországban, Vagina-, és péniszalakú fánkokkal hódít egy párizsi kávézó | hu

A végén Franciaországban megjelent és csaknem 4 kilót nyomó, Sexe, race et colonies Szex, rassz és gyarmatok című monumentális könyv azt vizsgálja, milyenek voltak a szexuális kapcsolatok a gyarmati időkben.

{{headline}}

A könyv megjelenése hatalmas vitát generált Franciaországban — többek között azzal vádolták, hogy esztétizálja a menthetetlent, sérti a bemutatott emberek jogait, szenzációt hajhászik, pénisz Franciaországban invitálja olvasóit, és pornográfiává silányít emberi történeteket. Az alábbi interjú a könyv egyik szerkesztőjével, Christelle Taraud történésszel készült, akinek munkája azt mutatja meg, mennyire központi szerepet játszik a pénisz Franciaországban a komplex gyarmati és etnikai kapcsolatrendszerekben.

Sokáig vizsgálta, hogyan tekintettek a nőkre a gyarmati kontextusban, főleg Észak-Afrikában. Számos könyvet is írt a témáról. Hogyan kezdett ezzel a témával foglalkozni? Mind feminista meggyőződésből, mind családtörténeti okokból nagyon szerettem volna Észak-Afrikával és pénisz Franciaországban ottani nőkkel foglalkozni.

Navigációs menü

Miközben azt kerestem, hogyan tudnám magam a témába komolyabban beleásni, találtam pár jelentést gyarmati orvosoktól, a két háború közötti időszakból — és ezekből kiderült, hogy a prostitúció abszolút masszív jelenség volt a francia uralom alatt lévő Észak-Afrikában. A doktori kutatásom még a prostitúció szabályozásának gyarmati rendszerével foglalkozott. De aztán rájöttem, hogy a legtöbb prostituálttá vált nő bennszülött volt, így valami olyasmi játszódott le a világ azon részében, ami több volt a szegény nők szexualitásának irányításánál és pénisz Franciaországban.

Ezt a rendszert — a prostitúció gyarmati felügyeletét — férfiak léptették életbe, hogy férfiaknak kedvezzenek vele: a végtelenségig voltak képesek nőkről beszélni, anélkül, hogy magukat a nőket valaha is meghallották pénisz Franciaországban.

Az őket körülvevő csend már-már fülsüketítő. Szóval megpróbáltam biográfiai munkát végezni, és közelebb kerülni azon életutakhoz, amelyeket ezek a nők bejártak a maguk egyedülállóságában és komplexitásában. Mindeközben pedig próbáltam a lehető legkevésbé előítéletes lenni: más szavakkal, azon voltam, hogy a szavaikkal elejtett legapróbb nyomokat is komolyan vegyem, és eközben abból az elvből próbáltam kiindulni, hogy ők többek voltak pénisz Franciaországban áldozatoknál, akiknek esélyük se lett volna megvédeni magukat vagy ellenállni.

Amit pénisz Franciaországban náluk, azok a mikro-ellenállás példái. De ha ezek a tettek megsokszorozódnak, újra meg újra, akkor ténylegesen alá tudják ásni a rendszert, és belülről tudják azt megbuktatni.

Tartalomjegyzék

Ezek a nők pont ezt tették: elpusztították a rendszert a saját apró, de a rendszer erőszakának ellenálló tetteikkel. A könyv pénisz Franciaországban gazdag ikonográfiát tartalmaz, több mint képpel, amelyet egy pénisz Franciaországban dokumentumot tartalmazó korpuszból válogattak össze. Vannak köztük magánfotók, képeslapok, hirdetések és még egy csomó minden más. Milyen szerepet játszanak ezek a képek a kolonizáció kontextusában gyökeredző gender-reprezentáció létrejöttében?

Munkám során azt vizsgáltam, milyen képek alakultak ki ezekről a nőkről, hogyan észlelik őket, és milyen fantáziaképek kapcsolódnak hozzájuk. Éppen ezért azt mondtam magamnak — a kilencvenes évek közepén —, hogy szükség lenne az orientalizmus feminista kritikájára.

Franciaországban mindennaposak az agresszív migránsok által elkövetett szexuális támadások

Azt pénisz Franciaországban, én voltam az egyik első olyan női történész, aki kimondta, hogy a huszadik század első felének orientalista festményei nem is a Keletről szóltak. Ugyanígy a fekete nőket szisztematikusan kiszorították ezekből a képekből: nagyon kevés olyan kép van ugyanis, amely valóban erotikus helyzetben mutatja őket, hiszen általában ők csak a szolgálói lehetnek azoknak a nőknek, akiket a szemlélő valóban kíván.

Röviden tehát mondhatjuk azt, hogy kezdettől fogva a történelem politikai vízióját mutattam be, miközben végig hű maradtam a szakmám etikájához. Mint minden szakma, úgy a történészeké is etikai szabályokat követ, amelyek elvárják, hogy a kutató hátra lépjen egyet, és úgy tekintsen az őt foglalkoztató kérdésekre.

Minden tudás szubjektív és elfogult, hiszen szubjektív, és a környezetük pénisz Franciaországban befolyásolt emberek sajátítják el.

• Ötscher: mi lett a pénisz alakú szoborból?, Pénisz Franciaországban
• Napóleon katonai katasztrófája Kétszáz éve zajlott a berezinai csata, a francia császár utolsó oroszországi csatája.
• Erekció erősítése segít
• Rendszeres használat mellett érezhető a hatás, simább, tónusosabb pénisz, stabilabb merevedés.

Az én feladatom pedig az, hogy egyfajta kritikus szubjektivitást hozzak létre. Miért hozták létre a francia uralom alatt álló Észak-Afrikában a prostitúciót szabályozó rendszereket?

És mit árul ez el a gyarmatosító és a gyarmatosított közötti erőviszonyokról? A franciák nem akartak kolonizált nőket feleségül venni — főként a tudományos rasszizmus miatt — de igényt tartottak párra közülük, mint szexuális objektumra.

Kiemelt ajánlataink

Annak érdekében, hogy szexuálisan használni tudják őket, létre kellett hozniuk egy rendszert, amely lehetővé tette ezen nők legális monopolizálását. De azt is tudták, hogy nem férhetnek hozzá minden nőhöz, hiszen az felrobbantaná a koloniális társadalmat.

Így született meg a prostitúció szabályozó rendszere. Ennek ellenére, ahogy korábban is mondtam, e nők közül rengetegen szubverzív vagy lázadó módon viselkedtek.

Raszputyin pénisze

Ezek a lázadások nem voltak ugyan forradalmak, de ennek ellenére is fontosak voltak a későbbi emancipáció számára. A prostituáltakat és a prostitúciót gyakran marginálisnak mutatják be. Ez nagy hiba, hiszen a prostitúció a társadalom középpontjában van. Ha a prostitúciót kutatjuk, akkor megismerhetjük az összes erőviszonyt.